Mit kell tudni a pszichogén (lelki) eredetű meddőségről?

616
HOZZÁSZÓLÁS:

A pszichés eredetű infertilitást tulajdonképpen nem tekintjük betegségnek. Többnyire nincs szó másról, mint a stressz által letiltott szaporodásról, mely folyamatot ősi önfenntartó reflexként értékestressz-03lhetünk. A stressz korunk népbetegsége, jellemzően a XX. század terméke.

A nőket csak pár évtizede kényszeríti rá a társadalom, hogy vegyék ki részüket az egzisztenciális küzdelemből. Magától értetődik, hogy ez a néhányszor tíz év nem lehetett elegendő ahhoz, hogy a női szervezet stressztűrő képessége alkalmazkodni tudjon századunk megváltozott követelményeihez. Miről is van tehát szó?

Miért okozhat a stressz meddőséget?

A stressz (általános adaptációs, vagy alkalmazkodási szindróma, angol rövidítéssel GAS, General Adaptation Syndrome) a szervezet által adott idegi és hormonális válasz, melynek célja a szervezet felkészítése a létért folytatott küzdelem megvívására. Mindazon külső ingerekre, melyek a szervezet számára kellemetlenek (=stresszorok), az ideg- és hormonális rendszer aktiválódik.

A riadó („alarm”) célja a szervezet élettani működéseinek áthangolása olyan irányba, hogy a küzdelem megvívása szempontjából lényeges szervek kellő vér-, táplálék- és oxigénellátásban részesülhessenek a pillanatnyilag lényegtelenebb életműködések rovására.

A stresszor a küzdelem megvívásáért felelős szimpatikus idegrendszer aktiválása révén növeli a pulzust és a vérnyomást, továbbá a mellékvesevelőből adrenalint és noradrenalint szabadít fel. Ezen két hormon felelős a vér újraelosztásáért, aminek következtében a szív, a tüdők és a vázizomzat vérkeringése nő, míg pl. a táplálék feldolgozásáért, a szervezet „erőgyűjtéséért” felelős gyomor-bélrendszeré csökken. Valamennyi szerv egyidejű optimális vérellátásához ugyanis legalább háromszor akkora vérmennyiségre lenne szükség, mint amennyivel rendelkezünk. Ennek mozgatásához viszont a szív ereje elégtelennek.

Stressz folyamán a mellékvesékből olyan hormonok szabadulnak fel, melyek növelik a vérnyomást, a vér térfogatát és a vércukorszintet, javítván a pillanatnyilag lényeges szövetek energiakínálatát. A megnövekedett légzési perctérfogat pedig gondoskodik az érintett szervek optimális oxigénellátásáról.

A szaporodás a létfenntartó küzdelem szempontjából, pillanatnyilag lényegtelen. A nemi működések elfojtása rövid távon a szimpatikus idegrendszer, hosszabb távon pedig a hormonok feladata. A szimpatikus idegrendszer aktiválása csökkenti pl. a nemi vágyat, ill. hajlandóságot, ennek alapján férfiaknál pl. gátolja az erekciót.

A stressz szerves része a prolaktin termelés fokozása. A prolaktin, a tejelválasztásért felelős hormon, melynek egyúttal igen lényeges hormonális szabályozó hatása is van. Gátolja a hipotalamusz-hipofízis rendszer, valamint az ivarszervek nemi hormonjainak elválasztását, és csökkenti a szövetek ezekkel szembeni érzékenységét.

A stressz hatására jelentkező fokozott prolaktintermelést egyszerű vérvétellel nem könnyű tettenérni. A prolaktin bomlási ideje igen gyors, tartósan magas vérszint stresszorok hatására ritkán jön létre. A prolaktinszint gyakori kiugrása viszont önmagában is elegendő ahhoz, hogy középidőben, az ovulációért felelős LH-csúcs ne jöhessen létre. A tüszőérés rendszerint végbemegy, így a női szervezetben csak tüszőhormonok termelődnek, progeszteron nem.

Az ösztrogének serkentik, a progeszteron pedig gátolja a sejtosztódást. A tüszőrepedés elmaradása (follikulus perzisztensz vagy „túlélő tüsző”) során az ösztrogének sejtosztódást serkentő hatása így fékezetlenül érvényesül az alábbi célszerveken:

  1. Méhnyálkahártya (endometrium). Az egyoldalú ösztrogénterhelés hatására a méhnyálkahártya túlduzzad, hiperplázía képződik. A hiperplázia klinikailag erős, alvadékos vérzések formájában jelentkezik, melyeket alhasi görcsök kísérnek. A menstruációs váladék gyakorta nyálkás, a megduzzadt endometriumnak megfelelő bőrszerű szövetfoszlányokkal tarkított. Amíg a túlélő tüsző fennmarad, bőségesen termel ösztrogéneket, a méhnyálkahártya lelökődni nem tud, a vérzés kimarad (amenorrea). Az amenorrea huzamosabb ideig történő fennállása esetén az endometriumban számos ciszta alakul ki, ami a méhnyálkahártyának ementálisajtszerű küllemet kölcsönöz (glandulár-cisztikus hiperplázia). Hiperplázia talaján viszonylag gyakran jön létre méhtestrák, tehát a tüszőrepedés elmaradása mindenképp kezelést igénylő állapot. Amikor a tüsző elpusztul, a túlduzzadt méhnyálkahártya jellegzetesen darabos vérzés kíséretében lökődik ki, ami akár 2-3 hétig is eltarthat.

További veszélye a méhnyálkahártya túlduzzadásának és a talaján létrejövő erős vérzésnek, hogy a váladék a petevezetékeken keresztül a hasüregbe kijuthat, az életképes méhnyálkahártya-szigetek ott megtapadhatnak és további ciklusos működésre lehetnek képesek. Ez a betegség az endometriózis, mely már valódi szervi meddőséget is okozhat.

  1. A méhizomzatra gyakorolt fékezetlen ösztrogénhatás következtében méhizomdaganat (mióma) jöhet létre. Bár a daganat jóindulatú, rosszindulatú elfajulása igen ritka, a fogamzóképesség végleges elvesztését eredményezheti.
  2. Nyakcsatorna. A túlélő tüsző által termelt ösztrogének folyamatosan ovulációt megelőző állapotban tartják a cervixet. Bőven és folyamatosan termel tehát kristálytiszta, tojásfehérjeszerű nyákot, mely nem csak a spermiumok, hanem bizonyos kórokozók számára is átjárható. Ezért, a tüszőrepedés elmaradása kapcsán kismedencei gyulladásokkal is gyakrabban találkozunk.

A pszichogén meddőség tehát önmagába visszatérő stressz által fenntartott hormonális szabályozási zavar. A stressz fokozott prolaktintermelést indukál. Ennek hatására középidőben elmarad az LH-csúcs, a tüszőrepedés nem következik be.

Következménye a már ismertetett vérzészavar, bő hüvelyi folyás, emlőfeszülés és az ún. premenstruációs szindróma (a ciklus második felében jelentkező súlygyarapodás, fejfájás, idegesség, vegetatív labilitás stb.) és természetesen a meddőség.

A tüneteket a beteg újabb stressz formájában éli meg. Az ördögi kör tehát bezárul, a folyamat önfenntartóvá válik. Az a tényező, mely a folyamatot újraindítja, legtöbbször maga a betegségtudat. Gyakorta a ráktól való beteges félelem (kancerofóbia) húzódik meg mögötte. A beteg azzal a belső hanggal fekszik és kel, hogy „Neked valami bajod van”, amit „Az orvosok sem tudnak, vagy nem akarják elárulni”. Különösen azoknál, akik családjában már fordult elő nőgyógyászati daganatos betegség, a hiperpláziás vérzést a rákkal azonosítják.

Az ördögi kört újraindító belső stresszor nem ritkán a lelkiismeret-furdalás. Elsőként azoknál érhetjük tetten a lelkiismeret-furdalást, mint a folyamat újraindítóját, akik előzetesen terhességmegszakításon estek keresztül. Ők ugyanis gyakran a sors igazságos, tehát megfellebbezhetetlen büntetéseként élik meg infertilitásukat.

Egyéb jellemző belső stresszor lehet továbbá a gyermek utáni túl erős vágy, a terhességtől, vagy éppen a meddőségtől, veleszületett rendellenességektől való félelem is.

A stressz természetesen kívülről is táplálkozhat. Rossz munkahelyi vagy családi körülmények, a házasság krízisei súlyosan veszélyeztethetik a nők fertilitását.

616
HOZZÁSZÓLÁS:
loading...

Hozzászólások |

Összesen eddig
0

És te mit gondolsz erről?
Neked mi a véleményed a témáról?

Szólj hozzá

| Mondd el a véleményed

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Válogatott készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Login



Elfelejtette jelszavát?
Regisztráció! [ bezár ]
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Felhasználó létrehozása!



Már regisztrált? Jelentkezzen be! [ bezár ]

Elfelejtette jelszavát?


[ bezár ]