A mammográfia (emlőröntgen) röntgenológiai vizsgálatok egyik típusa, amely 30 éve tökéletesedik mind technikai értelemben, mind pedig eredményeinek értelmezésében.

Az eljárás röntgensugarakat vesz igénybe, amelyek áthatolva a mellen, többé-kevésbé fennakadnak az útjukba eső képződményeken, és az így nyert fekete-fehér kép a tejmirigyek sűrűségének kontraszthatásától és az áthatolt elemek formájától függően változó (minél tömöttebbek, a kép annál világosabbnak látszik).

Egy daganat a képen mindig világosabb mezőként jelenik meg!

Az a kérdés, hogy van-e kockázata a mammográfiának, sok vitát váltott, és vált ki még ma is:

Egyes orvosok szerint a mammográfia – ha gyakran ismétlik – elősegítheti az emlőrák kifejlődését.

Ezzel szemben a radiológusok egyértelmű véleménye az, hogy gyakorlatilag semmiféle kockázattal nem jár a vizsgálat, különösen napjainkban nem, amikor egyre több radiológiai központban az úgynevezett lágy sugárzási technikát alkalmazzák (A felvételek minősége éppen olyan jó, annak ellenére, hogy a kibocsátott röntgensugarak dózisa igen gyenge).

A sugárhatás kizárólag a mellekre korlátozódik, a test többi részét egyáltalán nem éri, így hát nem kell semmiféle veszélytől tartani, akár tíz mammográfiát is készíttethet egy nő életében minden kockázat nélkül.

A mammográfia lehetővé teszi azt is, hogy a gyanús területek képét kinagyítsák.

A mammográfia kiegészítésére készítenek echográfiát (ultrahangos vizsgálat):

Az emlő ultrahangvizsgálata teljesen fájdalommentes és ártalmatlan, miután nem röntgensugarakat használ, mint a mammográfia, hanem ultrahangokat, mint a radar. A hanghullámok, áthatolva a tejmirigyen elnyelődnek vagy visszaverődnek, amely attól függően erősebb vagy gyengébb, hogy az útjukba eső szövet mennyire tömött.

Mikor használják az echográfiát?

• Amennyiben az emlők nagyon tömöttek, különösen az iigen fiatal nőknél vagy az olyan idősebbeknél, akiknek „csomós” a melle;
• Minden alkalommal, amikor a mammográfia-lelet nem elég egyértelmű. Az echográfia segítségével pontosítható, hogy a képződmény szilárd daganat vagy folyadékkal telt ciszta, továbbá információkat szolgáltat azok jó- vagy rosszindulatú jellegéről;
• Ha punkciót kell végezni, a kiszívó tűt irányítják ultrahanggal, mert kézzel nem határolható be egyértelműen a tömörülés helye.